Tanácstalan

Aham, tanácstalan vagyok mint Ádám anyáknapján... S ez onnan ered, hogy nem tudom eldönteni, hogy mi bajom. Az előző megjegyzésemben arról elmélkedtem, hogy az orvosnő képtelen eldönteni jóegészségi állapotom nemlétének az okát. Pénteken azóta bölcsen és bátran, mint egy római gladiátor vért adtam. Részben azért, hogy a munkahelyemen kitört pánikot, részben, hogy az onnan eredő lelkiismeretfurdalásom töröljem.

Péntek délután annyiszor telefonáltam a klinikára, hogy izzott a vonal, de megfelelő választ nem kaptam. Állítolag kétféle rózsahimlő teszt van, az egyik eredménye megszületett péntek estére és a várva várt negativ volt. Persze az orvosnő szerint meg kell várni a másik eredményét, hogy teljesen biztosak legyünk... Nah de végül is az én próblémám megoldodott, gyorsan írtam emailt a munkatársaknak, hogy elmúlt a járványveszély, s legyen elég a jajvészekelésből. Kollegámat aki mellettem ült engedjék ki a sarokból, ahol eddig karanténban volt szegény.

Nah de a hétvégén képzelt beteggé léptettem elő magam, mikor a részleges himlőteszt negatív eredményének a tudatában, teljesen normális szájpadlással és láztalanul hánykolodva az n-ik vizsgálat után megnőtt nyirokcsomókat tappintottam ki és diadalittasan kijelentettem ájuldozó énemnek a diagnozist, hogy himlőm van, mert az allergia már rég el kellett volna múljon.

Tehát holnap reggel felkeresem a kincses városban egyik legkedvencebb tartózkodási helyemet (hiszen a klinikán legalább tudni fogom, hogy a rettegés végez velem és nem, hogy megyek a járdán és elűt a villamos....).

Ilyenkor utálom az internetet, mert  gyerekjáték kikeresni a betegségek tűneteit és egész hétvégén unalmában az ember orvososdit játszhat saját magával... S ha már egyik betegség tünetei sem passzolnak úgy istenigazából, kijelentem mint House-ék, hogy ez nem lehet mást mint a híres Lupus :D