2012. október 31., szerda

What if

Nincs sohasem az az érzésetek, hogy mi lett volna ha?
Mi lett volna ha csacseszkut nem mészárolják le mikor pepitás egyenruhában látogattam az óvódát? Mi lett volna ha megeszem az egész tányér spenótot kisiskolás koromban mikor nagymamám viaskodott velem? Mi lett volna ha Kormos kutya nem betegedik meg azon a hideg télen és tovább élt volna? Mi lett volna ha jogásznak megyek s nem programozónak? Mi lett volna ha a múlt héten nem a kék nyakkendőmet veszem fel? Mi lett volna ha nem megyek neki annak a Logannak pénteken? Mi lett volna ma ha legalább 5 perccel korábban sikerül felkelni? Mi lett volna ma ha lehet kimondom amit elhallgattam udvariasságból?
Mi lett volna holnap ha nem veszek ki szabadnapot? Mi lett volna a jővő héten ha lehull az első hó és nem megyek ki letakarítani a kocsit? S mi lesz majd ha a mennyasszonyom nemet mondd az oltár előtt? Mi lesz majd ha a lányom fiúnak születik? Mi lesz majd ha az udvaron a fűvet csak kéthetente nyirom le?
Mi lett volna ha nem írom meg ezt a bejegyzést?

2012. október 21., vasárnap

Mosolygós hobot

Egy egész hete itthon vagyok. Egy picit még mindig furán érzem magam, mint Ádám egy szűk alsógatyában, nem szoktam meg teljesen. S van egy fura görcs a gyomromban, hogy lehet vissza kell menjek. Pedig jó volt ott, kocka lelkem regényeket tudna mesélni azokról a pillanatokról amik neki tényleg felejthetetlenek lesznek. De rövid gatyás kisfiú énem hazakivánkozott paszuly levest enni, kis kutyával játszani otthon az udvaron és szilvás gombocot zabálni mint sánta cigány a szófogadatlan gyerekeket. Egyik kedves ismerősőm a héten megjegyezte, hogy ideje is volt haza jönni, hiszen kezdtem belefeledkezni a munkába mint cigány a muzsikába ha szomorú.

Tehát az eredménye ennek az lesz, hogy újraindítom magam, nekifogok megint színházba járni ásítgatni, számolni a lépéseket a salsa partykon, sörözgetni és borozgatni a Bulgakovba, életveszélyesen száguldani Bogárkával Kolozsvár utcáin, magyarul káromkodni a Céefer stadionba, evezni a központi parkba... Kérem vissza a régi életemet, ahol nem az a görbe hátú programozó bámul ki az interneten keresztül a világba, hanem picit fura frizurámmal egy mosolygó hobotra hasonlítottam.

2012. október 15., hétfő

S én kire szavazzak?

Most két éve megfogadtam, hogy hagyom a politikát, mert nem az én gyerek fejemnek való. Inkább teszem magam, hogy naivan bámulok a világba mint a kiskutya ha jól lakott és az októberi hidegben meleg a dunyhája, s semmi gondja meg baja.
De nem birom szó nélkül hagyni, egy kiáltó szó leszek. Hazajöttem a tegnap Párizsból s egyszerűen csalodtam... nagyon... Az az érzésem, hogy ennek az Európának, ebben a keleti csücskében, úgynevezett demokratikus országban tele kampányba csöppentem. Az ősszes hír a televizióban, a rádió harsogása, az ólomkatonák az újságok hasábjain csak a politikusok kampánykezdő mozgosításairól szól. Megint kezdik a szokásos keringőjüket, hülyének néznek egy egész országot, s a szomorú az, hogy lehet nekik van igazuk. Lássuk csak mi akasztott ki ennyire:
  • a liberális demokrata párt (röviden PDL) etikus bizottságot állított őssze, de nagyon ritka szitával dolgoznak mert eddig senki sem akadt fenn rajta. Lelkesen várom mikor fogják bejelenteni, hogy Apostol (a nemrég kiszabadult kincses város volt polgármestere) indulni fog az ők oldalukon, hiszen amíg el nek itélik ártatlannak minősül és elméletben ez elég lenne jelesen végezni a demokrata párt etikai bizottságának ülésén.
  • Didi (értsd Dan Diakonus) sem maradhat ki a késő őszi cirkuszból, s legújabb hireink szerint az ország legjelesebb pásztorával fog országunk fővárosában megverekedni, sajnos csak szóban, pedig biztos vagyok benne, hogy képesek lennének többre is ha bezárnánk őket egy szobába.
  • Kezdjük a liberális párttal, a román pártok közül az egyetlen csoportulással amivel még néha egyet tudtam érteni, értelmes embereknek tüntek, míg ki nem egyeztek a szocialistákkal. Februárban történt, s én azóta is hallom, hogy jajjgat sirjában a Bratianuk csoportja.
  • De ma betelt a pohár, annyira, hogy ha találkoznék a liberális párt jeles elnökével, fognám a poharat és szembe önteném. Szorzó táblát tanulni küldeném a harmadik osztályba Beképzelit, s nem a parlamentbe, méghozzá liberális-szocialista színekben. Szó nélkül hagyott a hír.
  • De még élt bennem a remény, hogy magyar társaink körében egy tiszta, profeszionális kampány fog zajlani. De mikor látom, hogy három darab párt fog őssze-vissza hazudozni, hogy megnyerje kegyeimet, valahogy megremeg a lelkem és engedjétek meg, hogy kételkedjek (inkább kellemesen csalodnék ha lehetne). Tudom, hogy három a magyar igazsgág, de mégis...
S ezek után én kire szavazzak? Hamarosan majd visszatérek részletes elemzésekkel a pártok választási programjaiknak és kampányuknak az elemzésével, addig is itt egy kép, amit most több éve készítettem, de sajnos még mindig aktuális:


2012. október 11., csütörtök

16 tonna fekete szén

Ülök a kanapén egy rövid munkanap után mint az aszalt szilva a sütőben. A bányászoknak könnyebb lehetett néha...

S rég kinőttem a republicot de most valahogy ezzel a fáradt fejjel csak ennyit vagyok képes hallgatni mielőtt belealudnék a munkába: