Zöldebb legelők

Rohan az idő velem az utolsó időben, hogy nincs időm  utolérni magam. Még Párizsban pakolásztam a frissen mosott zokniim a szárítóról a fiokba, mikor egyet fordultam és a világ tetejéről a Radnai havasokban gondolkodtam egy következő számítástechnikai feladatomon, ami elég sok álmatlan éjszakát fog okozni nekem úgy tűnik.
Közben rájöttem, hogy az egész világ nem lehet az enyém, s turistaként 3 nap alatt igazán megkedveltem Kolozsvárt. Olyan jó volt annyi idő után távol, tudni, hogy még mindig megvannak a helyek, s az emberek amik/akik hazavárnak.

Alig szoktam meg otthon lenni itthon, máris nyakamba vettem a világot, s mesebeli hét mérföldes csizmám koptatva azon vettem észre magam, hogy már bajor földön sörözök és konferenciát hallgatok, pedig a gondolataim még mindig otthon járnak. 

Most ezt a bejegyzést Linzben írom, s a jó finom bajor gabonasör nélkül is zúg a fejem, hiszen annyi minden történt a jövő héten velem, de ez majd egy másik bejegyzés...