1. lecke: Múzeumok

Aki csak egy kicsit is ad magára, iciri-picirit is szereti a kultúrát, nem veti meg a festészetet, sem a szobrászatot az a valaki életében bár egyszer betéved egy múzeumba. Múzeumba menni egy legalább olvasni tudó embernek élete során bár egyszer kötelező. Sőt, aki bár egyszer nem megy múzeumba, az nem is tudja igazán, hogy hogyan is lehet jól élni.

Idén tavasszal Párizsban jártam, mit ad Isten 2009 február 21-én délben 13 óra és 14 óra között a nyugat-európai időzóna szerint életem egyik legsikeresebb múzeumlátogatásán estem túl. Most mindenki a Louvre-ra fog gondolni, hiszen az a világ legtökösebb múzeuma sok ember szerint, de én határozottan állítom, hogy NEM. Tudniillik én Párizs második leglátogatottabb múzeumát kerestem fel aznap, az Orsay-t. Az Orsay-ról zárójelben tudni kell, hogy itt tartják fogva több kiváló festőművész és szobrász híresnél híresebb alkotásait. Renoir, Monet, s Manet, Cezanne, Vincent van Gogh (de nincs fél fül) mind nagyon büszke lenne ha tudná, hogy ebben a múzeumban állították ki.

Tudniillik, ami engem annyira megragadott a második emeleten helyezkedik el. Miután szépen k0rbejártam és végigbámultam a Van Gogh mennyei kékjét, a picsát ami állítólag a világ születését szimbolizálja (Courbet:The origin of the world), körbejártam a világ legjámborabb jeges maciját a múzeum második emeletén potom 23 euróért mennyei élvezetekben volt részem: narancsos báránysült! Mondjon ki mit akar, miután az ember végigmasíroz egy akkora múzeumon, végigcsorgatja a nyálát a szebbnél szebb műalkotások előtt mi kellene jobb dolog, mint egy narancsos sült báránycomb és karamellizált tarhonya mellé egy finom félig száraz francia vörösbornál? No, így lehet jól élni...

Hogyan is lehetne jól élni

Tavasszal eldöntöttem, hogy új blogot indítok. A malacka szép volt, jó volt, de úgy néz ki mégsem szabadult meg a sorsától: szebeni szalámi és elsőosztályú disznófősajt lett belőle vagy ki tudja. Szóval visszatérve a lényegre azota is készülök új bejegyzést írni az új blogba, de nem akadt rá időm... Túl jól éltem! Gondoltam, hogy megosztom veletek is a Zsolt-féle jólélés játékszabályait és tapasztalatait. Ezért született ez a blog. Akik egy kicsit is ismernek most nagyot fognak sohajtani, hogy Zsolt megint kezdi a véget nem érő dumáját, nekik üzenem, hogy: kacsa, szőke s félig száraz bor :)