Rég nem írtam a blogba. Teljes munkaidős apuka lettem, s már mindjárt két és fél éve nevel engem a kis hercegem. Nem rég tartottam a kezemben ezt a kis Manót, s ma már szaladgál egyedül az udvaron, saját véleménye van és minduntalan képes el is mondani. Apa az nem oda jár! Apa, kérlek gyere hozzunk vizet a homokba. Édesapa (ilyenkor kér valami fontosat és hizeleg) vagy a totális, szívrepesztő zsarolás: Apuci apa, kérlek!
De már csaknem hat hete megoszlik a figyelmünk, hiszen anyuci anyával, dacolva ezzel a cudar világgal, tagadva a végtelen ember okozta globális felmelegedést, S akkor 9 hónapja a covidot sem tudtuk még, vállaltuk a Következőt. Nevelni fog minket. Ő is. De legfontosabb, hogy reményt adnak ők ketten együtt.
Egy Manó míg Óriássá cseperedik megtanít felelőssé válni, hiszen a szülői szerepnek ez az alappillére. Nem hagyhatom a zoknimat a földön ezután, mert ha meglátja és példát követ, duplán kell takarítani. Megeszem a saláta levest is azóta, hiszen abban van a vitamin...
De a második Manót már nem mi neveljük, hanem nevelődik. A bátyja a példaképe, a kutyusa a mumusa, a szomszéd bácsi a nyelvtanár, Bözsi, az automata porszívótól, a kuszást lopja el. S mi napról napra jobban hisszük anyával, hogy velük ketten ez a világ csak jobbá válhat!
S mivel új baba, új ének, fogadjátok szeretettel a következő dalnak kis családunk példája szerint átírt változatát:
Én vagyok a kis egy,
Anya mindjárt szülni megy,
Egy mancs, két mancs, nem kell ide más,
Számolj velünk Kispajtás!
Én vagyok a kettő,
Zente koma majd megnő,
Egy mancs, két mancs...
Én vagyok a három,
A karantént sem bánom,
Egy mancs, két mancs...
Én vagyok a kis négy
Apor csak huncut ne légy!
Egy mancs, két mancs...
Én vagyok a kis őt,
Zente nagyot böfögött.
Egy mancs, két mancs...
Én vagyok a kis hat,
Süsü néha ugatgat :(
Egy mancs, két mancs...
Én vagyok a kis hét,
A játékok szanaszét.
Egy mancs, két mancs...
Én vagyok a kis nyolc,
Apa néha nagy bohóc.
Egy mancs, két mancs...
Én vagyok a kilenc,
Ha megfáradsz megpihensz (ezt meghagyták, mert nagyon aktuális, főleg anyára)
Egy mancs, két mancs...
Én vagyok a nagy tíz,
A szülőkben mindig bízz.
Egy mancs, két mancs, nem kell ide más,
Számolj velünk Kispajtás!
