Két kancsal kacsa

Két kancsal kacsa kúszott a Balaton hátán kaját keresve miközben lágyan eveztek lábaikkal az előrehaladás miatt. Ezek a pici ízletes lábacskák izmai ritmikusan dolgoztak, s lágy hullámokat eresztettek a két szőke hátára kik az augusztusi förtelmes melegben vígan hancurozva labdáztak a vízben miközben a parton egy a naptól kábult programozó zöld törölközőjén ücsörgött, s révedt a messzeségbe... s elszálltak a gondolatai, logikus érvei, algoritmikus gondolkodása lebénult s vakáciozót mint a marosvásárhelyi állatkertben a jegesmedve: qrva nagy melege volt, de semmi dolga s gondja :))

Nagyszerű vakáció részese lehettem az elmúlt bő héten: Budapesten kezdődött az egész az együtt az ország szlogennel. Ha az ország nem is volt ott együtt, de mi igen, egész Budapest, fizikusok, programozók, reklámgrafikusok számomra kedves tömege ünnepelt velem. Ezek után következett a Balaton kancsal kacsás kalandja megszakítva egy rövidke bécsi kiruccanással. Ezekről igazán nincsen amit meséljek, egyszerűen annyit, hogy jó volt és pont.

Kb ennyi volt, s úgy néz ki a vakációval együtt szép lassan és csendben véget ért a nyár is, amit szerintem visszasírok én még a következő időszakban, de legalább jó lesz majd rá emlékezni :)

Holnap lesz az a nap amikor a mából elegem van

Nyár van. Fura eddig nem látott nyár. Vagy döglesztő meleg vagy fákat kitépő eget-rengető viharok. De a munka megy tovább. Felkelek, s annak a reményében, hogy majd jön a rég áhított és megérdemelt szabadság keserű mosollyal és kávéval összeszedem magam minden reggel és munkába megyek. Lelassultam az utolsó időben, mint a román vasúttársaság: csak az erős hang, zsivaly, förtelmes energiapazarlás, de semmi eredménye. Hogy is legyen, hiszen nagy része arra megy el, hogy valahogy kiizzadjam magamból a kolozsvári port, lemossam a munkahelyi stresszt, s képes legyek elfelejteni ezt a döglesztő időjárást.

S minden egyes este mielőtt lefeküdnék lázongok egy keveset, s szentül hiszem, hogy holnap lesz az a nap amikor a mából elegem lesz. Mikor felrugok majd minden széket és társadalmi szabályt meg konvenciót, kézen fogok egy szőkét, s kiülünk hárman a tó partjára a fűzfa alá elfogyasztani egymást (szőke, jeges vörös bor s én) s eltelik a nyár...