Vadakat terelő juhász! Látod, elalszik anyuka. - Aludj el szépen, kis Balázs.
Hát igen, voltam misén a tegnap, s kitudodott, hogy a hivatások vasárnapja volt. Vagy másképp mondva, mi-leszel-ha-nagy-leszel vasárnap. Az az érzésem, hogy ezen a dolgon mindenki sokat gondolkozik, még egészen pici korától fogva. A kislányok egyszerűen szőke zöld szemű királykisasszonyokként képzelik el magukat, mi fiúk űrhajosok, mindenkit megmentő rendőrök, világelső futballisták szeretnénk lenni.
Aztán belekerülve az iskolapad szamárfüles forgatagába darabonként rájövünk, hogy nem is könnyű ennyire a pályaválasztás. Először a felnőttek szólnak bele, s kegyetlenebbül mint gondolnád. Hiszen mindig büntetés vagy legalább fenyítés annak a vége, hogy futballista karriered alappillérének a megalapozása szakadt nadrághoz vezetett. A mindenkit megmentő rendőrnek is a csokitortás lelked legmélyéről rövid karrier adatott, mert pályafutásod során mindig akad legalább egy fejfájos nagymama vagy szomszéd néni, aki elkobozza a lárma-lángokat lővelő világmegváltó pisztolyodat. Annak az űrhajosnak meg teljesen reménytelen karrierről álmodni, mikor sütőporos-ecetes űrrakétájának kudarcba fulladt (értsd konyha közepén felrobbant) fejlesztése során 2 hét szobafogságra ítélik és egy életre eltiltják a sütőporos zacskótól.
S tinédzserként rájössz arra, hogy a hivatást nagyon egyszerűen megtalálhatod, ha listát készítesz azokról a dolgokról, amit sokkal jobban csinálsz mind sokan mások. Az elején a lista hosszú, s tarka. De szép lassan rájössz, hogy az olyan képességek, mint a legújabb slágerre mozgó fülek nem igazán a hivatásod, hiszen a cirkusz rég elhagyta a várost...
Sokszor mondtam, hogy nekem ebben az egyben tényleg szerencsém volt, hiszen igazán egy dologban voltam csak jóbbacska mint a többiek, s ez a matematika útvesztőiben való eligazodás és a programozás bitsorozatainak megszelidítése volt. Nem lettem végül űrhajos vagy a szőke zöld szemű királykisasszonyt csúnya szürke toronyból megmentő szőke herceg fehér paripán, sem világhírű kacsasültet elkészítő szakács...
Hogy megtaláltam-e az igazi hivatásom? Ezt most jelenleg nem tudom megmondani... de remélem a sok kocka infós vicc után, mikor nyugdijasként hintázok majd egy pohár konyakkal a ház teraszán a májusi napsütésben, eszembe jut a számtalan eset mikor programozóként szőke zöld szemű királykisassonyt leptem meg egy igazán jól sikerült narancsos sült kacsacombbal, s úgy gondolom majd, hogy megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése