Aztán kicsit cseperedve komolyabb álmaim is voltak: mindentudó orvos akartam lenni, aki olyan gyógyszert talál fel, ami finomabb a csokinál is, de nincsen betegség amit nem tudna legyőzni. S aztán jöttek a szuperhősös filmek, mikor Supermanként akartam megváltani a világot, utolérhetetlen kocsival akartam száguldani a rablók és tolvajok után mint Batman (a tesóm lett volna peddig Robin, mert ő kisebb méretű :P).
De szép lassan, ahogyan nő az ember, rájön, hogy igazán nem is akar szuperhős lenni. Sohasem fog tudni repülni mint Superman, sohasem lesz annyi pénze borzasztóan erős kocsira mint Batmannek, sohasem fog tudni úgy verekedni mint Bruce Willis a Die Hard-ban. S még 20 éves politikusként az eremdéeszben sem tudja megváltani a világot.
S egyetlen esélye valakinek, hogy Superman legyen az, ha a barátnője/felesége Supermanes bugyit vesz neki karácsonyra.
Mikor mindezekre rájön, akkor lesz a fiúból igazán férfi?
