2017. november 28., kedd

A kis herceg

Mákszemnyi koromban mikor még lábujjhegyen sem értem fel a cuclis üveget már arról álmodoztam, hogy ha egyszer megnővök és nagy leszek, s kicsi szék nélkul érem el a cukorkás felső polcot, akkor megváltom majd a világot. Hatalmasabb leszek mint a mesebeli herceg. Ügyesebb leszek, mint a kicsi királyfi. Agyafurtabb, mint Ábel a rengetegben. Felnőtt leszek. Férfi leszek. Apa leszek.

Óriás.



Óriás, akit eddig neveltek. Édesanyám a szép magyar szóra tanított, édesapám arra, hogy hogyan kell méltósággal élni. Nagymamám meg, hogy haragudhatok nyugodtan a sült krumplira ha megeszem a spenotot. A nagyobbik tesomtól loptam el a könyvek szeretetét. Az iker tesómmal közösen tanultuk meg, hogy megosztani a csokit vagy a kudarcainkat egymással erősít minket. A szomszéd néni értette meg velem, hogy kirugni az ablakát a foci labdával nem számít kedvességnek részemről. Feleségemmel együtt tanultuk meg mit jelent a feltétel nélküli szeretet. Neveltek a tanítók és tanárok, szomszédok és rokonok, nevelt a sarki boltos néni, neveltek a kollegák, a barátok, ismerősök, Óriássá neveltek.

Egy Óriássá, kit ezután a kis herceg fog nevelni.

Együtt tanuljuk meg, hogy kell a cipőfűzőt bekötni. Ő mutatja majd meg nekem, hogyan kell a technik legót ősszerakni. Hogyan kell lopakodva, sunyin ősszebeszélni és ajándékot venni anyák napjára Mókuskának. Milyen egy Óriásnak szülőértekezletre beülni az ovódai kis székbe. Hogyan kell örülni az első vízfestékes pacának. Mikor kell izgulni, ha eljőn az első randi ideje. Hogyan kell pityeregni a kis herceg kicsengetésén.

Ő tanít meg majd arra hogyan kell Őt Óriássá nevelni.


2013. február 9., szombat

kicsi(t) bolond

Fogta a poharát és megforgatta az ujjai közt, szakértelemmel, hogy nehogy kiloccsanjon a vörös bor az asztalra. Orrához emelte és lassan élvezve a pillanatot beszippantotta minden egyes tévelygő molekuláját a vörös bor illatának. S mikor a bor illata teljesen elszédítette elégedetten behunyta a szemét és aludt még egy félorácskát. Arra ébredt, hogy éhes. Fogta magát Micimackó, előkerített egy bögre mézet és nyalogatni kezdte az ágyon lustulva. Filmet nézett. Valami öltönyös medvék szédítették benne a világot. Gyorsan írt egy smst Mókuskának, hogy kérdezze meg mikor érkezik. De Mókuska még mindig dolgozott. Közben átjött Tigris s megnézték a Kódot, nyuszika a másik szobában valami fura zenét hallgatott és közben rajzolta a szebbnél-szebb murkokat.

Elővette a laptopját és szakértelemmel kezdte olvasni a szakcikkeket, hogy nehogy elálmosodjon. Hiszen Micimackó nagyon szerette a munkáját, szöszmötölő méhröptető volt már elég sok ideje. Nyolc darab méhecskét irányított nap mint nap, s ezért csak úgy dölt a méz a bögrékbe mintha terülj-terülj asztalkám lett volna.

Közben lassan telt az idő és megszólalt a kaputelefon, megérkezett Mókuska. Micimackó gyorsan az ajtóhoz csoszogott, hogy nyissa ki, de közben megállt a tükör előtt szippantott egy nagyot és behuzta a hasát, hogy majd tetszedjen Mókuskának, s elégedetten morogta a fogai között, hogy egyedem-begyedem kötéltánc, binárisan szép az élet ám...

2012. december 30., vasárnap

Lengyel karácsony

Az egyik általam követett blogban Karácsony előtt a következő cikket olvastam: http://maghiaromania.wordpress.com/2012/12/13/dumnezeu-nu-e-tigan_-2/, azoknak akik nem értik a nyelvet lefordítom: Isten nem cigány. A cikk címe egy liberális képviselő kijelentése volt, amit a cikkben elitéltek. Kiemelnék egy megjegyzést a cikk alól ami így szólt: "Dumnezeu e ţigan. E evreu. E secui. E catalan, e palestinian, e aromân. E negru. E budist. E creştin. E musulman. E femeie. E copil. E sărac, e încarcerat, e liber. Liber de a fi oricine şi orice! E liber de noi! (Az Isten cigány. Zsidó. Székely. Katalán, palesztin, oromán. Feketebőrű. Budhista. Keresztény. Mohamedán. Nő. Gyerek. Szegény, bebörtönzőtt, szabad. Szabad, hogy akárki és akármi legyen! Ő független tőlünk!)".

S akkor most térjek át a lengyel karácsonyra. Most vagy 10 éve mikor felépült Aranyosgyéresen a görög katolikus templom sok román ajkú római katolikus úgy döntött, hogy mégis megmarad római katolikusnak és nem tér vissza. Ez azt jelenti, hogy évek óta a nagy számú román anyanyelvű hivek miatt az aranyosgyéresi római katolikus templomban a prédikáció kétnyelvű. S karácsonykor mindkét nyelven szavalnak a gyerekek, mindegyikük a saját anyanyelvén. S talán ez az egyetlen templom gyéresről ahol nincs kitűzve egyetlen nemzeti zászló sem, sem magyar, sem román... Az elején morogtak az emberek, de miután megtanultunk együtt élni, szép lassan megtanultunk együtt imádkozni is. De az idei karácsony egyedi volt még a mi kis templomunkban is, hiszen az egyik kisfiú úgy döntött, hogy ő is anyanyelvén szaval karácsonykor, mégpedig lengyelül. S a prédikációra évek múlva nem fogok emlékezni, de a lengyel karácsonyi versikére biztos, habár egyetlen egy szót sem értettem belőle... mert én egy olyan Erdélyt képzelek el, ahol a négy nemzet együtt tud élni boldogan, s karácsonyi vacsoránál ősszefér majd egy asztalon a gulyás, a miccs, s a cigánypecsenye a sajtos nokedlivel.

2012. december 9., vasárnap

Nincsen eleje, nincsen vége

- Legyen ennek már vége, úgy izzadok, mint egy terhes apáca szülés közben, nem birok ennyit gondolkozni egyből! panaszkodott Micimackó és korgó hasára tette a sörös korsót pihenni.
- Pedig, mondom nektek, Isten nem létezik, vagy nem úgy ahogyan mi elképzeljük - probálkozott Donatello, a szuperhős mutáns teknőc és sodort magának még egy cigarettát.
- Pedig kell legyen valami értelme annak, hogy létezünk, fájdult meg Homer fejében megint ugyanaz a gondolat. Nézzétek meg hányan vagyunk, hány félék. Zsenik, csókra áhítozó leveli békák, pizzát zabáló teknőcök, akik megváltják a világot a gonosztól, Micimackó akinek minden mindegy csak ne maradjon üresen a korsó, mézes vagy sörös, lényegtelen...
Micimackó türelmetlenül dobolt a bal kezével a hasán míg a jobbal a sörös korsót fogta, hogy nehogy lebillenjen a hasáról, s azon gondolkozott, hogy ez a hetedik korsó söre is már átmelegedett és ezek még mindig nem akarnak véget vetni a vitának.
Dexter közben abbahagyta Csipkerózsika ölelgetését, s sűrű pislogása azt jelezte, hogy nagyon várja már a pillanatot mikor megszólalhat ő is. Csipkerózsika közben mancson ragadta, s próbálta rávenni, hogy vonuljanak vissza, de Dextert úgy néz ki senki és semmi sem győzhette volna meg, hogy ne fogjon neki elmélete bemutatásának. Ezért jó erőteljesen csapott egyet az asztalra és elkurjantotta magát, mint székely huszár mikor törököt fogott:
- Az 1600-as évek elején Cristiaan Huygens, az Óperenciás tengeren túli, üveghegy mögötti királyság sorrendben második trónörökösének elmélete az volt, hogy a meséknek nincsen eleje, s nincsen vége. S ez azért, mert nem létezünk, nem léteznek a könyvek amibe belenyomtattak, nem léteznek a képregények, rajzfilmek sem. Mert tudniillik a molekulák amiből mi vagyunk, s azok alkotórészecskéi az atomok sem léteznek, hanem csak hullámok...
- De akkor hogyan magyarázod, hogy mégis mi úgy érezzük, hogy élünk, vagyunk és történnek velünk dolgok, elnézést Morgó és Hapci, hogy rátok ejtettem a korsó söröm mikor megébredtem Dexti őrjöngő felkiáltására.
- ... csak az Óperenciás tengeren túli, üveghegy mögötti királyság sorrendben második trónörökösének elmélete elfelejtődött, hiszen abban az időben győzte le a kisebbik királyfi a 12 fejű, villámokat lővelő és szőke zöld szemű királykisasszonyokat toronyban fogva tartó gonosz sárkányt, s az újságok csak erről a hőstettről közöltek híreket hónapokon át. De én rájöttem és bizonyítani tudom, hogy Cristiaannak igaza volt, minden ezen a Világon, az Üveghegyen innen és odaát csak egy hullám. Tudniillik a modern biológia bebizonyította az agyhullámok létezését. Tehát én kijelentem, hogy Nobel díjat érő felfedezésem a következő: semminek sincs eleje és nincsen vége, nincsen ezen a világon semmi kézzelfogható, hanem egy felsőbbrendű Istenség agyhullámai vagyunk az egészen. Nézzétek, hogy képzelem én el: az Ember ül egy kényelmes kanapén, Kubai szivar a szájában, s egy öreg tölgyfa hordóban érlelt konyakot kostolgatva eszébe jutunk mi és eljátszik a gondolattal. S ezért eszi meg Piroskát a farkas, csipi meg a Pókembert a pók, stb.
- De Dexter egy dolgot még mindig nem magyaráztál meg, vigyorog vissza Homer, ha mi csak az Ember gondolataiban létezünk, akkor hogyan magyarázod neki a létét?
- Hagyd ezt a buta kérdést Homár, nincs türelmem, mert elfogyott a söröm, egyszerű, ő sem létezik, mondta Micimackó és ősszekulcsolta a kezét a hasán mint az életbölcsek szokták. Az Ember is egy hullám csak, egy másik Isten gondolataiként, mert nincsen eleje, s nincsen vége és most hagyjatok aludni, mert minden tiszteséges mackó alszik már, ha lehullt az első hó...

2012. december 3., hétfő

levéltöredékek... a Mikuláshoz

...hozz egy könnyű, rózsaszín álmot...
Csipkerozsika

Gyere szép nagy, aranyozott szánon, 12 darab rénszarvas nyomában, aranypor porzodjon utánad, s csak annyit kérek, hogy kopogj be hozzám is az ablakon, egy mosolyt kérek míg takarítom mostohám ezüst készletét.
Hamupipőke

...csak annyit kérek, hogy azon az estén Mancika ne fordítson hátat, ne duzzogjon, mint a budapesti gőzmozdony ha nyirkos szenet raktak rá, migrénjét se kenje a gyerekekre, simuljon hozzám, mint az éhes macska, s ígézően, mint 18 éves koromban mondja a szemembe, hogy: teee Béla!
őregedő, kopaszodó férj

Marcipán házat kérek, ropogós mézespogácsát kerítésnek, boszorkány nélkül, fríssen. S egy csinos rövid mini szoknyát Juliskának! Combfixes harisnyát, hogy szépen látszodjanak a karcsú lábai
Jancsika

ablakokat megmosni, felporszívozni a szobában, lemosni a TVt, megsütni a dobos tortát, feltölteni a disznó hurkát, elvágni a kakas torkát, belefőzni a levesbe, s elérni a reggeli rorátés misére idejében
háziasszony a faluban

Tigrisnek még egy csikot, malackának bátorságot, Zsebibabának morzsa nélküli zsemlét, bagolynak megtalálni szeművegét, a nyuszinak még egy tervet, s nekem egy aprocska sereg kamionocska hordja a Mézet egész évben
Micimackó

Szőke királykisassonynak zöld szemet, zöld ígéző szemnek vörösbort, vörösbornak kacsa combot, combnak vacsorát!
ismeretlen

2012. október 31., szerda

What if

Nincs sohasem az az érzésetek, hogy mi lett volna ha?
Mi lett volna ha csacseszkut nem mészárolják le mikor pepitás egyenruhában látogattam az óvódát? Mi lett volna ha megeszem az egész tányér spenótot kisiskolás koromban mikor nagymamám viaskodott velem? Mi lett volna ha Kormos kutya nem betegedik meg azon a hideg télen és tovább élt volna? Mi lett volna ha jogásznak megyek s nem programozónak? Mi lett volna ha a múlt héten nem a kék nyakkendőmet veszem fel? Mi lett volna ha nem megyek neki annak a Logannak pénteken? Mi lett volna ma ha legalább 5 perccel korábban sikerül felkelni? Mi lett volna ma ha lehet kimondom amit elhallgattam udvariasságból?
Mi lett volna holnap ha nem veszek ki szabadnapot? Mi lett volna a jővő héten ha lehull az első hó és nem megyek ki letakarítani a kocsit? S mi lesz majd ha a mennyasszonyom nemet mondd az oltár előtt? Mi lesz majd ha a lányom fiúnak születik? Mi lesz majd ha az udvaron a fűvet csak kéthetente nyirom le?
Mi lett volna ha nem írom meg ezt a bejegyzést?

2012. október 21., vasárnap

Mosolygós hobot

Egy egész hete itthon vagyok. Egy picit még mindig furán érzem magam, mint Ádám egy szűk alsógatyában, nem szoktam meg teljesen. S van egy fura görcs a gyomromban, hogy lehet vissza kell menjek. Pedig jó volt ott, kocka lelkem regényeket tudna mesélni azokról a pillanatokról amik neki tényleg felejthetetlenek lesznek. De rövid gatyás kisfiú énem hazakivánkozott paszuly levest enni, kis kutyával játszani otthon az udvaron és szilvás gombocot zabálni mint sánta cigány a szófogadatlan gyerekeket. Egyik kedves ismerősőm a héten megjegyezte, hogy ideje is volt haza jönni, hiszen kezdtem belefeledkezni a munkába mint cigány a muzsikába ha szomorú.

Tehát az eredménye ennek az lesz, hogy újraindítom magam, nekifogok megint színházba járni ásítgatni, számolni a lépéseket a salsa partykon, sörözgetni és borozgatni a Bulgakovba, életveszélyesen száguldani Bogárkával Kolozsvár utcáin, magyarul káromkodni a Céefer stadionba, evezni a központi parkba... Kérem vissza a régi életemet, ahol nem az a görbe hátú programozó bámul ki az interneten keresztül a világba, hanem picit fura frizurámmal egy mosolygó hobotra hasonlítottam.

2012. október 15., hétfő

S én kire szavazzak?

Most két éve megfogadtam, hogy hagyom a politikát, mert nem az én gyerek fejemnek való. Inkább teszem magam, hogy naivan bámulok a világba mint a kiskutya ha jól lakott és az októberi hidegben meleg a dunyhája, s semmi gondja meg baja.
De nem birom szó nélkül hagyni, egy kiáltó szó leszek. Hazajöttem a tegnap Párizsból s egyszerűen csalodtam... nagyon... Az az érzésem, hogy ennek az Európának, ebben a keleti csücskében, úgynevezett demokratikus országban tele kampányba csöppentem. Az ősszes hír a televizióban, a rádió harsogása, az ólomkatonák az újságok hasábjain csak a politikusok kampánykezdő mozgosításairól szól. Megint kezdik a szokásos keringőjüket, hülyének néznek egy egész országot, s a szomorú az, hogy lehet nekik van igazuk. Lássuk csak mi akasztott ki ennyire:
  • a liberális demokrata párt (röviden PDL) etikus bizottságot állított őssze, de nagyon ritka szitával dolgoznak mert eddig senki sem akadt fenn rajta. Lelkesen várom mikor fogják bejelenteni, hogy Apostol (a nemrég kiszabadult kincses város volt polgármestere) indulni fog az ők oldalukon, hiszen amíg el nek itélik ártatlannak minősül és elméletben ez elég lenne jelesen végezni a demokrata párt etikai bizottságának ülésén.
  • Didi (értsd Dan Diakonus) sem maradhat ki a késő őszi cirkuszból, s legújabb hireink szerint az ország legjelesebb pásztorával fog országunk fővárosában megverekedni, sajnos csak szóban, pedig biztos vagyok benne, hogy képesek lennének többre is ha bezárnánk őket egy szobába.
  • Kezdjük a liberális párttal, a román pártok közül az egyetlen csoportulással amivel még néha egyet tudtam érteni, értelmes embereknek tüntek, míg ki nem egyeztek a szocialistákkal. Februárban történt, s én azóta is hallom, hogy jajjgat sirjában a Bratianuk csoportja.
  • De ma betelt a pohár, annyira, hogy ha találkoznék a liberális párt jeles elnökével, fognám a poharat és szembe önteném. Szorzó táblát tanulni küldeném a harmadik osztályba Beképzelit, s nem a parlamentbe, méghozzá liberális-szocialista színekben. Szó nélkül hagyott a hír.
  • De még élt bennem a remény, hogy magyar társaink körében egy tiszta, profeszionális kampány fog zajlani. De mikor látom, hogy három darab párt fog őssze-vissza hazudozni, hogy megnyerje kegyeimet, valahogy megremeg a lelkem és engedjétek meg, hogy kételkedjek (inkább kellemesen csalodnék ha lehetne). Tudom, hogy három a magyar igazsgág, de mégis...
S ezek után én kire szavazzak? Hamarosan majd visszatérek részletes elemzésekkel a pártok választási programjaiknak és kampányuknak az elemzésével, addig is itt egy kép, amit most több éve készítettem, de sajnos még mindig aktuális:


2012. október 11., csütörtök

16 tonna fekete szén

Ülök a kanapén egy rövid munkanap után mint az aszalt szilva a sütőben. A bányászoknak könnyebb lehetett néha...

S rég kinőttem a republicot de most valahogy ezzel a fáradt fejjel csak ennyit vagyok képes hallgatni mielőtt belealudnék a munkába: