2020. április 25., szombat

egy mancs, két mancs, nem kell ide más...

... számolj velünk Kispajtás!

Rég nem írtam a blogba. Teljes munkaidős apuka lettem, s már mindjárt két és fél éve nevel engem a kis hercegem. Nem rég tartottam a kezemben ezt a kis Manót, s ma már szaladgál egyedül az udvaron, saját véleménye van és minduntalan képes el is mondani. Apa az nem oda jár! Apa, kérlek gyere hozzunk vizet a homokba. Édesapa (ilyenkor kér valami fontosat és hizeleg) vagy a totális, szívrepesztő zsarolás: Apuci apa, kérlek!

De már csaknem hat hete megoszlik a figyelmünk, hiszen anyuci anyával, dacolva ezzel a cudar világgal, tagadva a végtelen ember okozta globális felmelegedést, S akkor 9 hónapja a covidot sem tudtuk még, vállaltuk a Következőt. Nevelni fog minket. Ő is. De legfontosabb, hogy reményt adnak ők ketten együtt.

Egy Manó míg Óriássá cseperedik megtanít felelőssé válni, hiszen a szülői szerepnek ez az alappillére. Nem hagyhatom a zoknimat a földön ezután, mert ha meglátja és példát követ, duplán kell takarítani. Megeszem a saláta levest is azóta, hiszen abban van a vitamin...

De a második Manót már nem mi neveljük, hanem nevelődik. A bátyja a példaképe, a kutyusa a mumusa, a szomszéd bácsi a nyelvtanár, Bözsi, az automata porszívótól, a kuszást lopja el. S mi napról napra jobban hisszük anyával, hogy velük ketten ez a világ csak jobbá válhat!

S mivel új baba, új ének, fogadjátok szeretettel a következő dalnak kis családunk példája szerint átírt változatát:



Én vagyok a kis egy,
Anya mindjárt szülni megy,
Egy mancs, két mancs, nem kell ide más,
Számolj velünk Kispajtás!

Én vagyok a kettő,
Zente koma majd megnő,
Egy mancs, két mancs...

Én vagyok a három,
A karantént sem bánom,
Egy mancs, két mancs...

Én vagyok a kis négy
Apor csak huncut ne légy!
Egy mancs, két mancs...

Én vagyok a kis őt,
Zente nagyot böfögött.
Egy mancs, két mancs...

Én vagyok a kis hat,
Süsü néha ugatgat :(
Egy mancs, két mancs...

Én vagyok a kis hét,
A játékok szanaszét.
Egy mancs, két mancs...

Én vagyok a kis nyolc,
Apa néha nagy bohóc.
Egy mancs, két mancs...

Én vagyok a kilenc,
Ha megfáradsz megpihensz (ezt meghagyták, mert nagyon aktuális, főleg anyára)
Egy mancs, két mancs...

Én vagyok a nagy tíz,
A szülőkben mindig bízz.
Egy mancs, két mancs, nem kell ide más,
Számolj velünk Kispajtás!

2019. április 16., kedd

Apa mondja anyának

Vannak dolgok amire nem vagyok büszke mióta apuka lettem. Lehet néha többet kellene figyeljek a fiamra, lehet néha ki kellene dobjam a telefonom az ablakon, s folytathatnám a sort még sokáig.
Nincsenek tökéletes apukák és anyukák, de törekvő és igyeksző anyukákkal s apukákkal tele van a világ. A következő gyerekdal (ami szöveges formában közölök, hogy ne riasszak mindenkit el a blogról) ez a majdnem egy és fél év alatt írodott és tanúk bizonyítják, hogy számtalanszor lenyugtatta a babát. Többet nem hiszem, hogy kellene írjak róla:

Apa mondja anyának,
Kocsit vegyen babának,
Mert a baba szereti,
a kocsit ő vezeti.
Apa, apa mit mondasz?
A kocsival te játszasz...
Apa, apa mit mondasz?
A kocsival te játszasz...

Apa mondja anyának,
Csontot adjon kutyának.
Mert a farkát csoválva
a csontot megrágcsálja.
Apa, apa mit mondasz?
Megbetegszik a kuvasz...
Apa, apa mit mondasz?
Megbetegszik a kuvasz...

Apa mondja anyának
Sisak kell a babának.
Mert a baba mikor mászik:
nagyot esik, nagyot bukik.
Apa, apa ne is mond,
a tied a gyengébb csont...
Apa, apa ne is mond,
a tied a gyengébb csont...

Anya mondja apának,
Sapka kell a babának.
Mert a baba megfázik,
jó nagyokat hapcsizik.
Anya, anya mit mondasz?
Egy sapka nem hoz tavaszt...
Anya, anya mit mondasz?
Egy sapka nem hoz tavaszt...

Anya mondja apának,
zokni nem kell babának.
Mert a zoknit nem bírja,
a baba feszt lehuzza!
Anya, anya mit mondasz?
Huncut ez a kis ravasz...
Anya, anya mit mondasz?
Huncut ez a kis ravasz...

Baba mondja anyának,
csoki kell a babának,
mert a csoki nagyon jó,
abban van a mogyoró.
Apor, Apor mit mondasz?
Csokit enni még nem szabad...
Apor, Apor mit mondasz?
Csokit enni még nem szabad...

Süsü mondja apának,
Steaket hozzon kutyának,
mert a steak az csupa hús,
azt szereti a kutyus.
Süsü, Süsü mit mondasz?
te csak pityokát kaphatsz...
Süsü, Süsü mit mondasz?
te csak pityokát kaphatsz...

Apa mondja anyának,
adjon enni fiának.
Mert a baba mikor éhes
mindig nagyon-nagyon zsimbes.
Apa, apa ne is mond,
most evett a kis rosszcsont.
Apa, apa ne is mond,
most evett a kis rosszcsont.

Apa mondja anyának,
Labda kell a babának,
Mert a labda szép kerek
azt dobálja a gyerek.
Apa meg csak énekel,
ahelyett, hogy dobná el...
Apa meg csak énekel,
ahelyett, hogy dobná el...

2017. november 28., kedd

A kis herceg

Mákszemnyi koromban mikor még lábujjhegyen sem értem fel a cuclis üveget már arról álmodoztam, hogy ha egyszer megnővök és nagy leszek, s kicsi szék nélkul érem el a cukorkás felső polcot, akkor megváltom majd a világot. Hatalmasabb leszek mint a mesebeli herceg. Ügyesebb leszek, mint a kicsi királyfi. Agyafurtabb, mint Ábel a rengetegben. Felnőtt leszek. Férfi leszek. Apa leszek.

Óriás.



Óriás, akit eddig neveltek. Édesanyám a szép magyar szóra tanított, édesapám arra, hogy hogyan kell méltósággal élni. Nagymamám meg, hogy haragudhatok nyugodtan a sült krumplira ha megeszem a spenotot. A nagyobbik tesomtól loptam el a könyvek szeretetét. Az iker tesómmal közösen tanultuk meg, hogy megosztani a csokit vagy a kudarcainkat egymással erősít minket. A szomszéd néni értette meg velem, hogy kirugni az ablakát a foci labdával nem számít kedvességnek részemről. Feleségemmel együtt tanultuk meg mit jelent a feltétel nélküli szeretet. Neveltek a tanítók és tanárok, szomszédok és rokonok, nevelt a sarki boltos néni, neveltek a kollegák, a barátok, ismerősök, Óriássá neveltek.

Egy Óriássá, kit ezután a kis herceg fog nevelni.

Együtt tanuljuk meg, hogy kell a cipőfűzőt bekötni. Ő mutatja majd meg nekem, hogyan kell a technik legót ősszerakni. Hogyan kell lopakodva, sunyin ősszebeszélni és ajándékot venni anyák napjára Mókuskának. Milyen egy Óriásnak szülőértekezletre beülni az ovódai kis székbe. Hogyan kell örülni az első vízfestékes pacának. Mikor kell izgulni, ha eljőn az első randi ideje. Hogyan kell pityeregni a kis herceg kicsengetésén.

Ő tanít meg majd arra hogyan kell Őt Óriássá nevelni.


2013. február 9., szombat

kicsi(t) bolond

Fogta a poharát és megforgatta az ujjai közt, szakértelemmel, hogy nehogy kiloccsanjon a vörös bor az asztalra. Orrához emelte és lassan élvezve a pillanatot beszippantotta minden egyes tévelygő molekuláját a vörös bor illatának. S mikor a bor illata teljesen elszédítette elégedetten behunyta a szemét és aludt még egy félorácskát. Arra ébredt, hogy éhes. Fogta magát Micimackó, előkerített egy bögre mézet és nyalogatni kezdte az ágyon lustulva. Filmet nézett. Valami öltönyös medvék szédítették benne a világot. Gyorsan írt egy smst Mókuskának, hogy kérdezze meg mikor érkezik. De Mókuska még mindig dolgozott. Közben átjött Tigris s megnézték a Kódot, nyuszika a másik szobában valami fura zenét hallgatott és közben rajzolta a szebbnél-szebb murkokat.

Elővette a laptopját és szakértelemmel kezdte olvasni a szakcikkeket, hogy nehogy elálmosodjon. Hiszen Micimackó nagyon szerette a munkáját, szöszmötölő méhröptető volt már elég sok ideje. Nyolc darab méhecskét irányított nap mint nap, s ezért csak úgy dölt a méz a bögrékbe mintha terülj-terülj asztalkám lett volna.

Közben lassan telt az idő és megszólalt a kaputelefon, megérkezett Mókuska. Micimackó gyorsan az ajtóhoz csoszogott, hogy nyissa ki, de közben megállt a tükör előtt szippantott egy nagyot és behuzta a hasát, hogy majd tetszedjen Mókuskának, s elégedetten morogta a fogai között, hogy egyedem-begyedem kötéltánc, binárisan szép az élet ám...

2012. december 30., vasárnap

Lengyel karácsony

Az egyik általam követett blogban Karácsony előtt a következő cikket olvastam: http://maghiaromania.wordpress.com/2012/12/13/dumnezeu-nu-e-tigan_-2/, azoknak akik nem értik a nyelvet lefordítom: Isten nem cigány. A cikk címe egy liberális képviselő kijelentése volt, amit a cikkben elitéltek. Kiemelnék egy megjegyzést a cikk alól ami így szólt: "Dumnezeu e ţigan. E evreu. E secui. E catalan, e palestinian, e aromân. E negru. E budist. E creştin. E musulman. E femeie. E copil. E sărac, e încarcerat, e liber. Liber de a fi oricine şi orice! E liber de noi! (Az Isten cigány. Zsidó. Székely. Katalán, palesztin, oromán. Feketebőrű. Budhista. Keresztény. Mohamedán. Nő. Gyerek. Szegény, bebörtönzőtt, szabad. Szabad, hogy akárki és akármi legyen! Ő független tőlünk!)".

S akkor most térjek át a lengyel karácsonyra. Most vagy 10 éve mikor felépült Aranyosgyéresen a görög katolikus templom sok román ajkú római katolikus úgy döntött, hogy mégis megmarad római katolikusnak és nem tér vissza. Ez azt jelenti, hogy évek óta a nagy számú román anyanyelvű hivek miatt az aranyosgyéresi római katolikus templomban a prédikáció kétnyelvű. S karácsonykor mindkét nyelven szavalnak a gyerekek, mindegyikük a saját anyanyelvén. S talán ez az egyetlen templom gyéresről ahol nincs kitűzve egyetlen nemzeti zászló sem, sem magyar, sem román... Az elején morogtak az emberek, de miután megtanultunk együtt élni, szép lassan megtanultunk együtt imádkozni is. De az idei karácsony egyedi volt még a mi kis templomunkban is, hiszen az egyik kisfiú úgy döntött, hogy ő is anyanyelvén szaval karácsonykor, mégpedig lengyelül. S a prédikációra évek múlva nem fogok emlékezni, de a lengyel karácsonyi versikére biztos, habár egyetlen egy szót sem értettem belőle... mert én egy olyan Erdélyt képzelek el, ahol a négy nemzet együtt tud élni boldogan, s karácsonyi vacsoránál ősszefér majd egy asztalon a gulyás, a miccs, s a cigánypecsenye a sajtos nokedlivel.

2012. december 9., vasárnap

Nincsen eleje, nincsen vége

- Legyen ennek már vége, úgy izzadok, mint egy terhes apáca szülés közben, nem birok ennyit gondolkozni egyből! panaszkodott Micimackó és korgó hasára tette a sörös korsót pihenni.
- Pedig, mondom nektek, Isten nem létezik, vagy nem úgy ahogyan mi elképzeljük - probálkozott Donatello, a szuperhős mutáns teknőc és sodort magának még egy cigarettát.
- Pedig kell legyen valami értelme annak, hogy létezünk, fájdult meg Homer fejében megint ugyanaz a gondolat. Nézzétek meg hányan vagyunk, hány félék. Zsenik, csókra áhítozó leveli békák, pizzát zabáló teknőcök, akik megváltják a világot a gonosztól, Micimackó akinek minden mindegy csak ne maradjon üresen a korsó, mézes vagy sörös, lényegtelen...
Micimackó türelmetlenül dobolt a bal kezével a hasán míg a jobbal a sörös korsót fogta, hogy nehogy lebillenjen a hasáról, s azon gondolkozott, hogy ez a hetedik korsó söre is már átmelegedett és ezek még mindig nem akarnak véget vetni a vitának.
Dexter közben abbahagyta Csipkerózsika ölelgetését, s sűrű pislogása azt jelezte, hogy nagyon várja már a pillanatot mikor megszólalhat ő is. Csipkerózsika közben mancson ragadta, s próbálta rávenni, hogy vonuljanak vissza, de Dextert úgy néz ki senki és semmi sem győzhette volna meg, hogy ne fogjon neki elmélete bemutatásának. Ezért jó erőteljesen csapott egyet az asztalra és elkurjantotta magát, mint székely huszár mikor törököt fogott:
- Az 1600-as évek elején Cristiaan Huygens, az Óperenciás tengeren túli, üveghegy mögötti királyság sorrendben második trónörökösének elmélete az volt, hogy a meséknek nincsen eleje, s nincsen vége. S ez azért, mert nem létezünk, nem léteznek a könyvek amibe belenyomtattak, nem léteznek a képregények, rajzfilmek sem. Mert tudniillik a molekulák amiből mi vagyunk, s azok alkotórészecskéi az atomok sem léteznek, hanem csak hullámok...
- De akkor hogyan magyarázod, hogy mégis mi úgy érezzük, hogy élünk, vagyunk és történnek velünk dolgok, elnézést Morgó és Hapci, hogy rátok ejtettem a korsó söröm mikor megébredtem Dexti őrjöngő felkiáltására.
- ... csak az Óperenciás tengeren túli, üveghegy mögötti királyság sorrendben második trónörökösének elmélete elfelejtődött, hiszen abban az időben győzte le a kisebbik királyfi a 12 fejű, villámokat lővelő és szőke zöld szemű királykisasszonyokat toronyban fogva tartó gonosz sárkányt, s az újságok csak erről a hőstettről közöltek híreket hónapokon át. De én rájöttem és bizonyítani tudom, hogy Cristiaannak igaza volt, minden ezen a Világon, az Üveghegyen innen és odaát csak egy hullám. Tudniillik a modern biológia bebizonyította az agyhullámok létezését. Tehát én kijelentem, hogy Nobel díjat érő felfedezésem a következő: semminek sincs eleje és nincsen vége, nincsen ezen a világon semmi kézzelfogható, hanem egy felsőbbrendű Istenség agyhullámai vagyunk az egészen. Nézzétek, hogy képzelem én el: az Ember ül egy kényelmes kanapén, Kubai szivar a szájában, s egy öreg tölgyfa hordóban érlelt konyakot kostolgatva eszébe jutunk mi és eljátszik a gondolattal. S ezért eszi meg Piroskát a farkas, csipi meg a Pókembert a pók, stb.
- De Dexter egy dolgot még mindig nem magyaráztál meg, vigyorog vissza Homer, ha mi csak az Ember gondolataiban létezünk, akkor hogyan magyarázod neki a létét?
- Hagyd ezt a buta kérdést Homár, nincs türelmem, mert elfogyott a söröm, egyszerű, ő sem létezik, mondta Micimackó és ősszekulcsolta a kezét a hasán mint az életbölcsek szokták. Az Ember is egy hullám csak, egy másik Isten gondolataiként, mert nincsen eleje, s nincsen vége és most hagyjatok aludni, mert minden tiszteséges mackó alszik már, ha lehullt az első hó...

2012. december 3., hétfő

levéltöredékek... a Mikuláshoz

...hozz egy könnyű, rózsaszín álmot...
Csipkerozsika

Gyere szép nagy, aranyozott szánon, 12 darab rénszarvas nyomában, aranypor porzodjon utánad, s csak annyit kérek, hogy kopogj be hozzám is az ablakon, egy mosolyt kérek míg takarítom mostohám ezüst készletét.
Hamupipőke

...csak annyit kérek, hogy azon az estén Mancika ne fordítson hátat, ne duzzogjon, mint a budapesti gőzmozdony ha nyirkos szenet raktak rá, migrénjét se kenje a gyerekekre, simuljon hozzám, mint az éhes macska, s ígézően, mint 18 éves koromban mondja a szemembe, hogy: teee Béla!
őregedő, kopaszodó férj

Marcipán házat kérek, ropogós mézespogácsát kerítésnek, boszorkány nélkül, fríssen. S egy csinos rövid mini szoknyát Juliskának! Combfixes harisnyát, hogy szépen látszodjanak a karcsú lábai
Jancsika

ablakokat megmosni, felporszívozni a szobában, lemosni a TVt, megsütni a dobos tortát, feltölteni a disznó hurkát, elvágni a kakas torkát, belefőzni a levesbe, s elérni a reggeli rorátés misére idejében
háziasszony a faluban

Tigrisnek még egy csikot, malackának bátorságot, Zsebibabának morzsa nélküli zsemlét, bagolynak megtalálni szeművegét, a nyuszinak még egy tervet, s nekem egy aprocska sereg kamionocska hordja a Mézet egész évben
Micimackó

Szőke királykisassonynak zöld szemet, zöld ígéző szemnek vörösbort, vörösbornak kacsa combot, combnak vacsorát!
ismeretlen

2012. október 31., szerda

What if

Nincs sohasem az az érzésetek, hogy mi lett volna ha?
Mi lett volna ha csacseszkut nem mészárolják le mikor pepitás egyenruhában látogattam az óvódát? Mi lett volna ha megeszem az egész tányér spenótot kisiskolás koromban mikor nagymamám viaskodott velem? Mi lett volna ha Kormos kutya nem betegedik meg azon a hideg télen és tovább élt volna? Mi lett volna ha jogásznak megyek s nem programozónak? Mi lett volna ha a múlt héten nem a kék nyakkendőmet veszem fel? Mi lett volna ha nem megyek neki annak a Logannak pénteken? Mi lett volna ma ha legalább 5 perccel korábban sikerül felkelni? Mi lett volna ma ha lehet kimondom amit elhallgattam udvariasságból?
Mi lett volna holnap ha nem veszek ki szabadnapot? Mi lett volna a jővő héten ha lehull az első hó és nem megyek ki letakarítani a kocsit? S mi lesz majd ha a mennyasszonyom nemet mondd az oltár előtt? Mi lesz majd ha a lányom fiúnak születik? Mi lesz majd ha az udvaron a fűvet csak kéthetente nyirom le?
Mi lett volna ha nem írom meg ezt a bejegyzést?

2012. október 21., vasárnap

Mosolygós hobot

Egy egész hete itthon vagyok. Egy picit még mindig furán érzem magam, mint Ádám egy szűk alsógatyában, nem szoktam meg teljesen. S van egy fura görcs a gyomromban, hogy lehet vissza kell menjek. Pedig jó volt ott, kocka lelkem regényeket tudna mesélni azokról a pillanatokról amik neki tényleg felejthetetlenek lesznek. De rövid gatyás kisfiú énem hazakivánkozott paszuly levest enni, kis kutyával játszani otthon az udvaron és szilvás gombocot zabálni mint sánta cigány a szófogadatlan gyerekeket. Egyik kedves ismerősőm a héten megjegyezte, hogy ideje is volt haza jönni, hiszen kezdtem belefeledkezni a munkába mint cigány a muzsikába ha szomorú.

Tehát az eredménye ennek az lesz, hogy újraindítom magam, nekifogok megint színházba járni ásítgatni, számolni a lépéseket a salsa partykon, sörözgetni és borozgatni a Bulgakovba, életveszélyesen száguldani Bogárkával Kolozsvár utcáin, magyarul káromkodni a Céefer stadionba, evezni a központi parkba... Kérem vissza a régi életemet, ahol nem az a görbe hátú programozó bámul ki az interneten keresztül a világba, hanem picit fura frizurámmal egy mosolygó hobotra hasonlítottam.