Lehajolok hozzád

Egy adott pillanatban szólsz, hogy elég volt, mert nem birod már tovább. Átfordulsz a hátadra és ott fekszel a rabszolgád alatt. De nem vesztem el a fejem. Folytatom tovább. Körkörös mozdulatokkal meghódítom a kebleidet, s lehajolok hozzád.

Csókot lehelek a bal melledre, meg akarsz szólalni, de nem marad rá időd. Lassan felsiklok rajtad az ajkaidhoz s beléd folytom a szót. Érezni akarlak, ahogy ég benned a vágy, ahogy hozzám simulsz és átölelsz a csókjaiddal. Mi ketten vagyunk csak most a lényeg.

Remeg a levegő a forróságtól körülöttünk. Csend van, szép lassan ránk borúl az este és betakarja meztelenségünk. Csak az óra ketyegése hallatszik a szobában. Kegyetlenül pörögnek a másodpercek, pedig nekünk megállt az idő. Megigéztél. Nem tudom levenni rólad a szemem. Rabod vagyok, mélyen benned, s mégis küzdök a szabadságomért. Zihálok feletted mint a sebzett vadállat, egy verejtékcsepp jelenik meg a homlokomon és szép lassan ereszkedik le. Észreveszed, s megsajnálsz. Gyengéden letörlöd, s keringőzünk tovább a mélybe: együtt. Zuhanunk, átölelsz és én átölellek. Érzed, hogy az enyém vagy és megnyugszol. Átadod magad nekem, a rabszolgádnak. Ez emberfeletti erőt ad nekem. Kitörök a mélyből, semmi sem állít meg. Ilyen lehetett az ősrobbanás is valamikor régen. Hatalmasnak érzem magam, verhetetlennek.


Mi van? Csak nem ijedtél meg? Pupilláid kitágulnak, körmeid a hátamba vésed, s erőtlenül hátradőlsz az ágyon. Mosolyogsz, s ez a legszebb mosolyod kicsim, a karjaimban.


Szenyesnek érzem magam, mint Ádám utolsó nap a Paradicsomban. Elmegyek zuhanyozni. Csatlakozol?


(Valahogy így kellett volna végződjön az előbbi bejegyzés, csak akkor valahogy nem volt hangulatom hozzá és nyitottabbnak akartam hagyni. Ma kegyetlenebb voltam, nem hagytam semmit sem a képzelőerőtekre. Vagy mégis?)

Masszázs

Lüktet a levegő a forróságtól. Koccannak a poharak. Ovatosan megforgatom a kezemben. A bor illata kikaccsint a pohárból. Belekostoltok, száraz, mint a nyári levegő. Egészséges aromája betölti a számat és lassan-lassan utat nyer lefele. Te elmentél zuhanyozni, s én belefekszem a fotelbe. Átadom magam a kintról behallatszó utca-zaj, a juliusi nyár forrósága és a bor által keltett kellemes émelygésnek. Nem ülök, hanem lebegek, a fotelen, csukott szemmel.
Esteledik lassan. A gyerekek bemennek vacsorázni a játszótérről, s a velük együtt elhallgat a zuhanyrózsa csobogása is. Csend van. Megizlelem még egyszer a bort, a nyelvem nem bir vele, gyorsan hátraküldi a szájpadlásom hátsó felébe, s ott az illata az agyamig száll. Hatalmába kerít a nyári éjszaka és a bor erőt ad. Elfelejtem az irodai munkám, a hétköznapi problemákat, levetkezem önmagamat.

Belépsz, szólok, hogy tedd le nyugodtan a törölközöd és foglalj helyet az ágyon. Ma este olyan leszek mint a római rabszólgák: csak a feladatomnak élek. Magad mellé veszed a poharat, elfekszel kényelmesen az ágyon, s kuncogsz egyet, hogy huzza már ki a hátát az a római rabszolga.

Szigorú arcal beolajozom a kezem, s mint a szolga ki teljesen beletörödött a rendeltetésébe, nekifogok a feladatnak. Meglepetten veszed tudomásul, hogy nem a hátadat fogom neki masszírozni. Hanem először a talpad veszem kezelésbe. Sorra veszem az összes lábujjadat is, s mesét mondok nekik, hogy megjegyezzék ezt az estét. Közben felkönyökölsz és élvezni kezded a pohár bort. Arcod kipirul és mesélni kezdesz a mai napodról. Végzek a labujjaiddal és haladok felfele a lábadon. De ott könnyedén vegigsiklok a térdedig mint a bor a torkodon: bársonyosan.

Szólok, hogy feküdj vissza, kioldom a melltartódat és nekifogok a masszázsnak. Néha-néha még megolajozom a kezem. De nem sietem el a dolgot, minden percét élvezem. Kezeimmel ízlelgetlek. Végigsimitok még egy párszor a hátadon és áttérek a combjaidra. Csukott szemmel élvezed a játékot. Neked játék? Alig észrevétlenül megnyalod a szád szélét, biztos a bor kiszárította.

Csak egy pillanatra megéríntem a jobb vállad, félresimítom a hajad a hátadról, s mégegyszer elindulok honfoglalni a hátadon. Most stratégiát váltok és a bordák vonalát követem a kezeimmel.

Egy adott pillanatban szólsz, hogy elég volt, mert nem birod már tovább. Átfordulsz a hátadra és ott fekszel a rabszolgád alatt. De nem vesztem el a fejem. Folytatom tovább. Körkörös mozdulatokkal meghodítom a kebleidet, s lehajolok hozzád.

Csokot lehelek a bal melledre, s belém nyillal a felismerés, hogy ez nem lehet igaz, hiszen még a múlt héten visszamondtam a ma reggeli repülőjegyem.