Három királyfi

Vannak dolgok amiben egyes emberek nagyok jók, annyira jók mint a mesékben! A népmesék tele vannak három királyfival ahol mindig a kisebbik királyfi győz. Megszerzi a királylányt, a fele királyságot, legyőzi a gonosz boszorkát, megőli a 13 fejű gonosz sárkányt.

Mi is hárman voltunk testvérek, három királyfi... Én a középső voltam, míg Ottó, a tesóm vállalta a legkisebbik királyfi szerepét. S ha a mai modern világban nem is kerül alkalom arra, hogy egy igazi királykisasszony kegyeiért megöljön egy 13 fejű gonosz sárkányt, két dologban biztos vagyok: ha kellene győztesen kerülne ki a harcból, s ha szükség lenne lerajzolni  a harcot akkor is ő a megfelelő ember a feladatra.

Matematika-informatika szakú liceumot végeztünk mind a ketten annak idején, fiatal korunkban. Ottó füzeteire és könyveire csodát járt látni az egész suli. Ő képes volt még a Langrange polinomokat is megszemélyesíteni s lerajzolni valaminek.

Vagy két hete a kolozsvári Bulgakov fedett teraszán megtekinthető egy pár rajza, ízelítőnek... tehát keressétek meg, ha tetszik amit láttok, a kolozsvári Pottert aki a számítógép egerével vagy a rajztábla ceruzájával csodákra képes mint Harry Potter a varázsvesszőjével.

(kapok én ezért a cikkért fejmosást tőle, de nem érdekel, a tesóm és büszke vagyok rá!)

Zsolt csodaországban

Pörög velem az élet az utolsó időben mint a holland szélmalom a viharban. De nem panaszkodom... sokat. Még birom erővel, s valahogy tetszik is nekem a helyzet.

Januártól kiköltöztem Párizsba, egy röpke fél év erejéig. Szerintem senkinek sem kell bizonyítsam, hogy az egyik legszebb város a Földről. Akármilyen szempontból nézem legalább egy tucat érvet fel tudnék sorolni miért is jó ott élni. Nekem. Most.

Ha összeszámolom már volt alkalmam legalább 8-9 honapot ott tölteni, egyes nevezetes épületeket többször láttam már azt hiszem mint a vérbeli Párizsiak, de még ennyi ott töltött idő után is képes meglepetéseket okozni nekem. Mert Párizs a fény városa, az a város amit nem elég csak látni. Párizst megkostolni kell a kis sarki vendéglőben, felkortyolni a francia vörösborral. Beszippantani illatát a város parkjaiban, megtappintani őt a Notre-Dame ezer éves falain keresztül...

S most már csaknem 3 honapja kint lakom abban a csodálatos városban, de mégis a múlt héten hazajöttem egyet pihenni csodaországba... Haza, mert itt a legfinomabb anyum főztje, mert a szurkolás is jobban megy a CFR-nek, mert tudod, hogy van akikre számíts, hiszen annyian várnak haza... csodaországba.