2011. április 10., vasárnap

Veled, de nélküled

Heverek az ágyamban. Sült kacsa a hütőben, száraz vörös bor a kamrában. Barna a szobámban. Élvezem. Focit nézek közben, s azon morfondírozom, hogy mégis a szőkét szeretem. S abból is a szüretlent, s miért? Mert zöld szemű :D

Észbontóan gyönyörű néha az élet. S hiába várjuk az eget-rengető nagy dolgokat, hogy megtörténjenek, mert a kávé keserűsége, a teából a cukor, a nyári zápor coca-cola szerű hűsítő ereje, a zöldpaszulyleves egyszerűsége s sok más apró dolog teszik azzá. Mert felületesen szemlélve a sör keserű, a bor savanyú, az élet szomorú? 

Nem! 

Mert a szőke zöldszemű királykisasszonyt sem a szőkesége, zöld szeme vagy királykisasszonyi mivolta teszi észbontóan gyönyörűvé, hanem ártatlan apró részletek, mint az az apró kecses hajlat ahol a nyaka találkozik a vállával, az alig észrevehető ráncocska az orcáján mikor mosolyog, vagy az ártatlan nézése, mint kiskutyának ha csontra vár. Az igazi jó vörös bornak sem a színe bíztosítja örökös jelenlétét ebben a blogban...

S befejezésül csak annyit írok: sörivás közben többet bejegyzést nem írok, megígérem :))

1 megjegyzés:

  1. Elso :D

    Pedig sokkal eletszerubbek, mint a sor-mentes bejezesek...
    (helyesiras ellenorzot igenyel kicsiket)

    VálaszTörlés