... kár, hogy most mutatnak, mert az előbb Istent dícsértem én.
Elmúlt Húsvét is, az a Húsvét amit tudtam, hogy nem várok. Mert tudom, feltámadt, most vagy 2ooo éve, ünnepelem is kb. úgy 26 éve kisebb-nagyobb lelkesedéssel. De valahogy nekem ügy tünt az idén, hogy ez nem az én ünnepem volt, hiszen nekem a nagyszombat, a vasárnap, a húsvéthétfő mind nagypéntek lett... mert úgy érzem magam mint a hernyó kit eltapostak, de nincs esélye feltámadni újra. Nah nem épp ilyen vészes a helyzet... csak nem találom a helyem.... akármit csinálok nem jó, pedig higgyétek el nekem: jó szándékkal teszem. Soha sem volt titkos tervem leigázni a világot, meghódítani Kinát sem, csak annyit kérek, hogy meglegyen a mindennapi tervem, hogy ne unatkozzak, hogy tudjam, mihez kezdjek, ha már úgyis megébredtem és nem alszok tovább...
Mi van ha nincsen tökéletes kacsasült, mi van ha megiszod a világ legjobb vörös borát... hiszen azt mondod, hogy neked majd lesz alkalmad jobbat inni... Ennyi az egész! Jobbat akarok mint kaptam, de megkaptam amit akartam, s nincs ötletem jobbat kérni... Mert nem tudom mi a jobb nekem, s ezért nekem minden nap nagypéntek, mert nem tudom mikor jön a feltámadás.
Ez életem nagypénteke, hogy sohasem semmi sem jó nekem, mert jobb kell. Mert ha lenne egy szőke zöld szemű vacsorára meghívva, aki sült kacsasültet fogyasztana velem vörös száraz bor társaságában, az sem lenne jó nekem, mert az lenne a bajom, hogy mért nem ír helyesen...
Tamás sem hitte el, hogy feltámadt, de neki alkalma volt rá, hogy megérintse... és meggyőzödött.
Nekem ki mondja meg majd, hogy az a legjobb? Ilyenkor köszönöm, hogy vagytok és néha eljösztök velem sörözni, barátaim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése