Győztesnek lenni

Az a fajta ember vagyok, aki nehezen alszik el este, de könnyűszerrel még a tűzoltók sem verik ki reggel az ágyból. Ennek az életmódnak egyetlen egy hátránya van: sokat gondolkozik az ember hiába. Mert ágyban mielőtt elalszom minden olyan egyszerűnek tűnik. S reggel mikor nagy nehezen rászánom magam, hogy kikecmeregjek, minden áldott alkalommal rájövök, hogy habár tudom, hogy kell győztesnek lenni, valahogy nincsen hozzá kedvem.  S ha teljesen őszinte szeretnék lenni magammal, be kell ismerjem, hogy másodiknak születtem. Mert igaz, hogy van egy bátyám, s egy kisőcsém, aki ikertesóm is egyben, de ez a másodikosság ebben nem merül ki. S valahogy úgy érzem magam, hogy ha egy picit is abbahagytam vona az esti álmodozásokat, s legalább egyszer rászántam volna magam, hogy korán reggel határozottan az álmaim után lássak, egészen másképp alakultak volna a dolgok. Mert egyszer az életben szeretném,

• hogy én legyek az első aki a legeslegjobb francia féle kacsasültet süssem Kolozsváron
• hogy én legyek az első aki meghív egy igazi szőke zöld szemű királykisasszonyt kacsasültet vacsorálni Kolozsváron
• hogy én legyek az első annak a szőke zöld szemű királykisasszonynak :)) igaz erre vártatok?

Nah hagyjuk a viccelődést, mert a mai bejegyzés kivételesen komoly... Komoly mert általános iskolában második voltam, liciben második voltam, egyetemen sem mondhatom, hogy első lettem volna. S arról sem tudok példát mondani, hogy a moziban első sorban ültem volna valamikor. S mindez azért, mert nem volt kedvem hozzá? Mert este alvás előtt kigondolom az űrhajó minden részletét, megdöntőm Eistein relativitás elméletét, csak, hogy az űrhajóm gyorsabb lehessen mint a fény, világ körüli utazás tervét fektetem le a jővő nyárra, s megoldom az emberiség energiapróblemáit is. De reggel mikor felkel a nap, s mikor még emlékszem, hogy terveztem egy űrhajót, átfordulok a másik oldalamra. Hiszen eszembe jut mindig, hogy ha megépíteném az űrhajót, elmennék világkörüli útra, megváltanám a világot valószínűleg délutánra végeznék vele. S akkor ülnék bambán magam elé meredve, kacsasült, vörösbor s szőke zöld szemű királykisasszony nélkül s nem lenne mit tervezgessek lefekvés előtt...