Kezemben egy pohár, szagolgatom, mint maci a tavaszi levegőt. Ülök a kanapén s szentül meg vagyok győzödve, hogy ilyen jó dolga még Néró császárnak sem volt mikor felgyújtotta Rómát. Mert most sokan nagyot néznek biztos, hogy ez a Zsolt ennyire szeret alkoholizálni? Miért is van az ő blogjának a három központi témája közt a bor? Mert az van benne egy pohár borban amit én elvárok az élettől. Vagy nem is tudom. Lehet nincs is benne a borban, hanem csak az illatában. S ezért tünik nekem, hogy jobb definició magára az Életre nincs is mint egy pohár bor. Mert a jó bor illatában benne van a tavasz eső illata, a jővő évi karrierem nagy mérföldköve, érzem benne az otthon melegét, a tenger moraját, látom benne a szőke zöld szemű lány szeme színét, az óvodás kori botladozásaim, az egyetem alatti bohémságot, s a nagytata-kori gyengédséget, a Cauchy–Bunyakovsky–Schwarz egyenlőtlenség bizonyítását. A jó bor illatában benne van minden reményem, s egyben minden emlékem a felszínre tudja csalogatni. A jó bornak az illata részegít meg, kuszálja őssze kocka agyam algoritmusait.
S most ha igazán irodalmias szeretnék lenni akkor azt írnám, hogy mikor belekostolsz elszál az egész varázsa. Pedig egy korty borban benne van anyukám bársonyos simogatása, s első csókom mit cuppantottam, mint medvebocs a macilánynak.
S most, csak hogy visszarántsalak az életbe be kell ismerjem, hogy a mai bejegyzésemet egy francia 2009es évjáratú Merlot, Cabernet Savignon s Verdot keverék ihlette. Egészségetekre emelem poharom, s a sült kacsacombra ami következő bejegyzésemet fogja megtölteni nyáladozással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése