2011. október 8., szombat
Addig magamban hallgatom a csöndet
Tele voltam lelkesedéssel nemrég az egyik bejegyzésben. Párizsban voltam, kacsát ettem, vörös bort ittam hozzá, nem volt okom panaszra. Félre ne értsétek, most sincs igazán semmi okom rá. Igaz, hogy itthon vagyok, igaz, hogy kacsa sincsen, igaz, hogy egyszemélyes ágyban alszom el egyedül ma este, de szégyen és gyalázat lenne ha panaszkodnék.
A múlt héten rezidenciát cseréltem, hogy érthetőbb legyen: elköltöztem. Nagyszerű lakótársak után nagyszerű lakótársakat találtam. A lakás nagyobb, tágasabb, felújított teljesen, közelebb van a munkahelyhez is, tehát emiatt nem panaszkodhatok.
Munkahelyen, mint már említettem, világhírű projekten dolgozom, a szakma egyik elismert zsenijével. Tele van kihivásokkal, érdekesebbnél-érdekesebb feladatok elvégzésére ösztönöz. Évek óta vártam egy ilyen lehetőségre. Tehát emiatt sem logathatóm az orrom mint egy kakadu.
S hogy vége ne legyen ennek a felsorolásnak ilyen hamar, még elárulom, hogy úgy néz ki, hogy keddtől nagytatáim is nyugodtabban fognak rám mosolyogni onnan fentről az égből, hiszen unokájuk magyar lesz újra. Nem mintha eddig úgy belül nem annak éreztem volna magam, de most már papirom is lesz róla, tehát emiatt sem sirhatok mint krokodil a magasugrásversenyen.
Sőt úgy néz ki lehetőségem adódik megint kint tölteni legkevesebb 5-6 honapot a kacsák és vörösbor országában, mindezt jelentős anyagi előnyök mellett, tehát a végkövetkeztetés az, hogy emiatt sem pityereghetek mint jegesmedve a nyári olimpián.
Pedig valami nincsen rendjén, hiszen éjszaka fél 4, s én csak ülök az ágyban és magamban hallgatom a csöndet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
jóóó, de tegyük hozzá, hogy eleve későn...korán(?) értél haza, úgyhogy a fél 4 az nem is olyan rossz arány... és ha szó szerint kell mindent értelmezni (mert ugy-e ez egy olyan blog, aminek minden egyes szavát szó szerint kell értelmezni?!:)))), akkor Neked igazából az a bajod, hogy éjszaka fél 4-kor miért van csönd? Miért nincs házibuli az új rezidenciában..vagy legalábbis a szomszédban? :P
VálaszTörlésUgye tudod azt a viccet, aminek a poénja "És mondd csak zsiráf, hánytál te már??".
VálaszTörlésMert ez nagyon olyan lett, vagy csak az én asszociációs képességeim vannak megbolondulva. Na és akkor a poén: Úgy a szó lehető legegyszerűbb, tisztább értelmében voltál te már boldog?
Miert ne lettem volna? Nekem az a velemenyem az egesz boldogsagrol, hogy boldog az ember pillanatokig lehet csak, maximum mig elolvad a csokiszelet a szadban, mig felszippantod a voros bor aromajat. Hiszen a disznonak egyedul van 30 perces orgazmusa csak :)).
VálaszTörlésMost komolyan: szerintem most is boldog vagyok, a megfelelo szo amivel jellemeznem magam legszivesebben az elegedetlenseg. Ami ha azt vesszuk az egyik pozitiv tulajdonsaga az emberisegnek, mert elegedetlenseg nelkul nem lenne fejlodes es jolet, mondjuk haboru sem, de ez majd egy kovetkezo bejegyzes temaja lesz...
Úgy látom a lényeget ragadom meg, de nem házisárkányként vagyok emlegetve :D!
VálaszTörlésJa, és látom, hogy a nemzetiségi kérdés (hogy nem durvábban fogalmazzak...) már elég rég létezik a családban.
És már nem is számolom, hogy hányadik, mert egészen lecsúsztam a dobogóról :(
A disznóra... a delfinek bezzeg csak úgy élvezetből is szexelnek :P
VálaszTörlésÉs a komoly felére is akkor. Nem elégedetlenségről van szó, szerintem, hanem inkább kíváncsiságról. Vagy sokszor még arról sem, hanem csak jön egy pillanat és Heuréka! Vagy csak éppen szorgalmasan kell dolgozni a kicsike előrelépésért, és akkor az elégedetlenségnek még csak helye sincs, hanem türelemre van szükség és precizitásra. Azaz nem értek egyet, az elégedetlenség nem pozitív tulajdonság.
(Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk. S.W.)
D