Napok óta lüktet bennem egy gondolat, mint Lúdas Matyiban az értelem. Nem hagy nyugodni, éjszaka közepén ébredek meg miatta, munka közben azon veszem észre magam, hogy azon töprengek, mint székely paraszt az adóbevalláson, kajálás közben folyton nyakamon akad a falat miatta, mint a lyukas csizma a halászboton. Értitek már gondolom, nem halasztom tovább a bevezetőt és rátérek egyenesen a lényegre. Ez a gondolat nem más mint: A tyúk nem egy okos állat igaz? Igen! Akkor vajon a tyúk tudja magáról, hogy ő egy tyúk? Hogy egészen pontos legyek a helyes kifejezés az lenne, hogy: Vajon a tyúk tudja magáról, hogy ő csak egy tyúk?
Most biztos mindenkinek megvan a saját véleménye arról, hogy most vajon mit gondol egy tyúk, sőt közületek néhányan maguk elé bámulnak szelíden, mint egy tyúk, mert meglepte őket az előbbi gondolat mélysége :)). S innen kifolyólag, mert Ottó a testvérkém, miután leidiótázott a kérdés miatt vasárnap délben reggelizés közben, kifejtette azon véleményét, hogy a tyúk tudja magáról, hogy ő tyúk, azon morgolodom, hogy ha elfogadom amit Ottó érvelt, akkor vajon a tyúk, tudva magáról, hogy ő csak egy tyúk, teljesen meg van elégedve a helyzetével? Valahogy nekem semmiképpen sem esne jól, ha megtudnám, hogy a legjobb amit elérhetek ebben az életben az, hogy belefőznek a vasárnapi húslevesbe...
Vagy tényleg egyedül vagyunk mi a világban emberek olyan sokan akiknek nem az a mindennapi álmunk, hogy belefőzzenek minket az intergalaxiális atemporális levesbe?
Én onnan kezdeném, hogy egyáltalán a tyúk tudja magáról, hogy ő van?
VálaszTörlés