2011. szeptember 25., vasárnap

én és te...

A férfira két fogyatékosság jellemző: a szerénység és a nő.

Bocs, elírtam: te és én. Nem egy kedves ismerősöm jegyezte meg, hogy túlságosan énközpontú életet próbálok élni, hogy finoman fejezzem ki magam. Be kell ismerjem már egyszer, hogy néha tényleg így van, ha valaki megfigyeli, akármit mesélek valahogy így kezdem a felsorolásokat: én és te, én, Ottó és a többiek, én és a szőke zöld szemű királykisassony, én és a száraz vörösbor, én és Zsolt, a programozó... Valahogy úgy nézhetek ki mint a bécsi hattyúk mielőtt megették volna a román cigányok: magabiztos vagyok, szerénynek sem lehet engem nevezni, de egyszer csak engem is fel fog falni a történelem. S hiába mondta valamikor régen a fizika tanárom, hogy a sebesség a fizikában sokat függ a viszonyítási ponttól, az még mindig nem azt jelenti, hogy körülöttem forog a világ.

Szumma-szummárum azért néha ez a túlzott énközpontúság és önbizalom jót is tesz. Főleg karrier szempontjából, hiszen ott ha magabiztos vagy és reálisan felméred a képességeid, akkor mindig biztos lehetsz abban, hogy te saját magad vezeted a sokoldalúan fejlett szocialista munkástársadalom útvesztőjében kéményseprűs pályafutásod. Végül is ez az egyetlen mentségem. S amúgy is gyakran gondolkozom el ezen, hogy valahogy változtatni kellene a dolgon, s olyankor az a baj, hogy mindig átesek a ló túloldalára, ami nem mindig fájdalommentes, mert ilyenkor úgy kell engem elképzelni mint mikor nyuszi ül a fűben, gyenge szellő támad egy csigabiga seggszelep-leheletétől, s mindjárt róka-szagot érez, s remegni kezd, hogy ő szegény kicsi és gyenge, s egyből fel fogja falni ez a nagybetűs Élet...

Nah hiába boncolgatom ezt a témát, mint Pistike biológia órán a békát, ő sem, én sem fogunk semmi eredményre jutni. S most lehet túl magabiztosnak fogok tünni, de végkövetkeztetésként mégis azt gondolom, hogy pont így vagyok tökéletes (az orromon még lehetne dolgozni egy picit, de...), s igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy vannak barátaim akik szólnak minden alkalommal mikor túllőnnék a célon.

3 megjegyzés:

  1. túllőnnél??

    meg még van néhány... na de semmi gond szép az élet, aztán majd a román feleség (csak hogy tudjad, ki írja a kommentet) szépen lefarag egy kicsit az egódból :P

    VálaszTörlés
  2. helyesirasi hiba biztos van benne, ebben egyetertunk. ki is javitom majd oket... egyszer... de a masodik allitas azt n-edjere mondom, hogy nem fog osszejonni akarmennyire is szeretned, hogy igazad legyen :))

    VálaszTörlés
  3. Pedig egy próbálkozás már volt... És ha nem kommentálják annyian, akkor még élvezted volna is. Na de ez a te bajod, aztán majd ha igazam lesz, akkor kitalalok valamit, hogy látványos legyen az "Én megmondtam :P"
    Addig még azonban üdv a francia csajnak :))

    VálaszTörlés