Bicegő verebek a városban

Nem szoktátok sohasem azt érezni, hogy épp akkor születtetek mikor kellett volna? Szerénységem nem engedi, de még annyit elárulok, hogy nekem már jó ideje az az érzésem, hogy jó pillanatban csöppentem bele ebbe a csokitortás, tejszínhabos, teringettés világba :D Ma reggel láttam egy bicegő verebet a városban munkába menet... s elgondolkoztam rajta, hogy szegény veréb, mit vétett ő, hogy nem most 1oo éve született? Képzeljétek el, most 1oo éve Kolozsvár tele volt hatalmas, telivérű lovakkal, pompás, délceg paripákkal, igazi földi paradicsom egy akkor született verébnek lakomák szempontjából. Mert teljesen meg vagyok győzödve, hogy az osztrák-magyar királyi városban az utcák tiszták voltak és rendezettek, de biztos, hogy lényegesen tőbb lócitrom szolgált az éhező vagy éppen lakmározó verebek számára....

Erről jutott eszembe, hogy engem elkényeztetett a sors. Képzeljetek el engem a középkorban, mi lett volna velem? Bicegtem volna, mint a veréb a városban. Hiszen aki picit is ismer, tudja, hogy fizikai munkára sem hajlandó, sem képes nem vagyok. Vagy ha igen, akkor ritkán. S mivel programozók nem léteztek a középkorban, eléggé kilátástalan lett volna a karrierem 2o-as éveim kezdetén, feltéve ha megérem és nem patkolok el egy torokgyíktól még mielőtt esélyem lett volna megalapozni lovagi pályafutásomat.

Fejfájás fog el, ha tovább gondolkodom. Mert sorra elővillannak, hála jó vizuális képzelőerőmnek, a kilátástalanabbnál kilátástalanabb lehetséges életképek:

• ősemberi igénytelenségben fácánok után vadászok. nagyobb vadra fáj a fogam, de nem arra teremtettek...
• az ógörög civilizáció csúcspontján, fogom az ökör szarvát és próbálom lépésre bírni, hogy hátha bevégezzük mi is szeptemberre a tavaszi szántást...
• a nagy népvándorlás idején nekiindulok honfitársaimmal együtt elfoglalni Európát. S tőlem telhető minden energiám abba fektetem, hogy lépést tarthassak a katonákkal és a rám bizott birkák közül egyik sem tévedjen el...
• a középkorban egy nagy hatalmas kastélyban találtok rám, nagy kancsó finoooom vörös bor a kezemben, szomjazok a nagy júliusi hőségben, de nem ihatok a tekintélyes úr jelenlétében, s dülledt szemekkel nézem, támolyogva, hogy mikor int, hogy még töltsek...

Lehettem volna egy picit derűlátóbb is, hiszen ősemberként nagyszerűen élhettem volna sámánként, az ógörög civilizációban feltalálhattam volna Pitágorász tételét vagy éppen filozofálhattam volna naphosszat kacsákról és szőke, zöld szemű lányokról, hiszen a filozófusok nem vitték rosszul abban az időben. A nagy népvándorlás idején logisztikai koordinátor lehettem volna... s a középkorban jobb karriert mint a papságot el nem tudok képzelni, s ha igazán ügyes lettem volna, még a fiamból pápa is lehetett volna :))