Egy egész hete itthon vagyok. Egy picit még mindig furán érzem magam, mint Ádám egy szűk alsógatyában, nem szoktam meg teljesen. S van egy fura görcs a gyomromban, hogy lehet vissza kell menjek. Pedig jó volt ott, kocka lelkem regényeket tudna mesélni azokról a pillanatokról amik neki tényleg felejthetetlenek lesznek. De rövid gatyás kisfiú énem hazakivánkozott paszuly levest enni, kis kutyával játszani otthon az udvaron és szilvás gombocot zabálni mint sánta cigány a szófogadatlan gyerekeket. Egyik kedves ismerősőm a héten megjegyezte, hogy ideje is volt haza jönni, hiszen kezdtem belefeledkezni a munkába mint cigány a muzsikába ha szomorú.Tehát az eredménye ennek az lesz, hogy újraindítom magam, nekifogok megint színházba járni ásítgatni, számolni a lépéseket a salsa partykon, sörözgetni és borozgatni a Bulgakovba, életveszélyesen száguldani Bogárkával Kolozsvár utcáin, magyarul káromkodni a Céefer stadionba, evezni a központi parkba... Kérem vissza a régi életemet, ahol nem az a görbe hátú programozó bámul ki az interneten keresztül a világba, hanem picit fura frizurámmal egy mosolygó hobotra hasonlítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése