Vannak dolgok amiben egyes emberek nagyok jók, annyira jók mint a mesékben! A népmesék tele vannak három királyfival ahol mindig a kisebbik királyfi győz. Megszerzi a királylányt, a fele királyságot, legyőzi a gonosz boszorkát, megőli a 13 fejű gonosz sárkányt.
Mi is hárman voltunk testvérek, három királyfi... Én a középső voltam, míg Ottó, a tesóm vállalta a legkisebbik királyfi szerepét. S ha a mai modern világban nem is kerül alkalom arra, hogy egy igazi királykisasszony kegyeiért megöljön egy 13 fejű gonosz sárkányt, két dologban biztos vagyok: ha kellene győztesen kerülne ki a harcból, s ha szükség lenne lerajzolni a harcot akkor is ő a megfelelő ember a feladatra.
Matematika-informatika szakú liceumot végeztünk mind a ketten annak idején, fiatal korunkban. Ottó füzeteire és könyveire csodát járt látni az egész suli. Ő képes volt még a Langrange polinomokat is megszemélyesíteni s lerajzolni valaminek.
Vagy két hete a kolozsvári Bulgakov fedett teraszán megtekinthető egy pár rajza, ízelítőnek... tehát keressétek meg, ha tetszik amit láttok, a kolozsvári Pottert aki a számítógép egerével vagy a rajztábla ceruzájával csodákra képes mint Harry Potter a varázsvesszőjével.
(kapok én ezért a cikkért fejmosást tőle, de nem érdekel, a tesóm és büszke vagyok rá!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése