Better than Google glasses...

kicsi(t) bolond

Fogta a poharát és megforgatta az ujjai közt, szakértelemmel, hogy nehogy kiloccsanjon a vörös bor az asztalra. Orrához emelte és lassan élvezve a pillanatot beszippantotta minden egyes tévelygő molekuláját a vörös bor illatának. S mikor a bor illata teljesen elszédítette elégedetten behunyta a szemét és aludt még egy félorácskát. Arra ébredt, hogy éhes. Fogta magát Micimackó, előkerített egy bögre mézet és nyalogatni kezdte az ágyon lustulva. Filmet nézett. Valami öltönyös medvék szédítették benne a világot. Gyorsan írt egy smst Mókuskának, hogy kérdezze meg mikor érkezik. De Mókuska még mindig dolgozott. Közben átjött Tigris s megnézték a Kódot, nyuszika a másik szobában valami fura zenét hallgatott és közben rajzolta a szebbnél-szebb murkokat.

Elővette a laptopját és szakértelemmel kezdte olvasni a szakcikkeket, hogy nehogy elálmosodjon. Hiszen Micimackó nagyon szerette a munkáját, szöszmötölő méhröptető volt már elég sok ideje. Nyolc darab méhecskét irányított nap mint nap, s ezért csak úgy dölt a méz a bögrékbe mintha terülj-terülj asztalkám lett volna.

Közben lassan telt az idő és megszólalt a kaputelefon, megérkezett Mókuska. Micimackó gyorsan az ajtóhoz csoszogott, hogy nyissa ki, de közben megállt a tükör előtt szippantott egy nagyot és behuzta a hasát, hogy majd tetszedjen Mókuskának, s elégedetten morogta a fogai között, hogy egyedem-begyedem kötéltánc, binárisan szép az élet ám...